Legyen szó bármely kultúráról, szeretteinktől soha nem könnyű búcsút venni. Abban a világ minden táján élő emberek egyetértenek, hogy méltó módon szeretnének elköszönni a társtól, a baráttól, az édesanyától vagy a be nem teljesült szerelemtől. A temetkezési szokások sok esetben merőben eltérnek egymástól, és gyakran több száz éves múltra tekintetnek vissza. Itthon a hagyományos sírkő a megoldás, de kultúránként más és más szertartások és szokások mellett teszi le a voksot a gyászoló család.
Indiában például kasztonként eltérően történik a temetés. Nem csak az égetés módjában, de annak helyszínében is különbségek adódnak. A tehetős halottakhoz sok fát használnak, míg a szegényeknek elektromos égetők járnak csupán. A folyó közelsége éppen úgy meghatározó, mint a halott lefedésére szolgáló lepel színe. Ettől mind szertartásában, mind kultúrájában jelentősen eltér a New Orleans-ban tartott jazz-temetés, melyhez különleges lelkigyakorlatot és persze jazz-zenekart választanak a hozzátartozók. A szertartást derűs mulatság követi, így ünneplik elhunyt szerettüket.
Ghana területén megadják a módját a koporsó kiválasztásának, hiszen úgynevezett fantáziakoporsók közül válogathatnak, melyek az elhunyt életét szimbolizálják. Amit születésnapi tortaválasztás alkalmával még megszokottnak tekinthetünk, az koporsó tekintetében már-már kissé bizarrnak mondható.
Az osztrák Hallstatt városának környékén fekvéséből adódóan kevés hely adódott egykoron a temetkezésre. Emiatt a 12 éves időtartam lejárta után a testeket exhumálták, majd a csontokat a koponya kivételével egy közös kriptába szállították. A koponyára művészi színvonalon felfestették az elhunyt nevét, egy virágot és egy keresztet. Ugyan napjainkban már nem indokolja semmi ezt a temetkezési szokást, de a településen máig fennmaradt az.
Balin úgy tartják, hogy a halál nem az élet végét jelenti, hanem egyfajta új életszakasz kezdetét. Ennek megfelelően többnapos rituálé keretein belül vesznek búcsút a halottól, majd tűz segítségével adják vissza testét a négy elemnek. Mexikóban is több ezer éves múltra tekint vissza a halottak napi ünnepség, mely során élelmet és virágot visznek a sírokhoz. Indonéziában úgy tartják, hogy a temetésig az elhunyt élő beteg, s így is bánnak vele. Akár hónapokig családja körében marad, asztalhoz ültetik, étellel kínálják. A temetés általában tánccal, énekkel telik, és bivalyokat áldoznak fel. Ennél finomabb megoldásnak számít az USA gyakorlatában megjelent úgynevezett öko-temetés. A koporsó könnyen lebomló anyagból készül és a sírkő helyett fát ültetnek.