A hitelfelvételek száma rohamosan növekvő tendenciát mutat napjainkban. Csábító lehetőség, hogy a vágyott bútordarabot, a nagyszabású karácsonyi ajándékozást, vagy a sok családot érintő lakásvásárlási költségek egy részét hitelből finanszírozzuk. A hitelintézetek számára természetesen busás haszonnal térül meg könnyelműségünk, vagy éppen a szükség hozta helyzetünk. Nem mehetünk el a bankhitelszerződések működése és alapvető szabályai mellett anélkül, hogy azok jogi mikéntjével tisztában lennénk. Ismerkedjünk most meg tehát a bankhitelszerződés jogi alapjaival.
Ez a szerződéstípus tulajdonképpen a bank és a szerződő ügyfél között jön létre. A szerződés alapján a bank köteles a szerződésben meghatározott összeget mintegy keretként rendelkezésre tartani, és amennyiben az ügyfél azt konkrétan fel is kívánja használni, szakkifejezéssel élve, él a lehívás jogával, a bank köteles azt folyósítani ügyfele részére. Természetesen dönthet úgy is a fél, hogy nem kívánja igénybe venni az összeget, ám ebben az esetben is kötelezettsége keletkezik a hitelintézettel szemben, rendelkezésre tartási díj formájában.
Bár a témakörben a Hitelintézeti törvény szabályai az irányadóak, de a Ptk. is tartalmaz magára a szerződésre vonatkozó alapvető rendelkezéseket. Néhány más szerződéssel ellentétben a bankhitelszerződés kizárólag írásbeli formában jöhet létre, és meghatározott, el nem hagyható kellékei megléte esetében válik csak érvényessé. Előfordulhat, hogy bár a hitelbírálat a kérelmező javára dől el, de ha a konkrét kölcsön bekövetkeztéig olyan lényeges változás áll be anyagi helyzetében, mely kockázatot jelent a bank számára a visszafizetést illetően, visszaléphet a kölcsön nyújtásától.